Sziasztok!

Írok még néhány dolgok az utolsó napok történéseiről. A búcsúparti jól sikerült, a tüzet eloltottuk és csak egy egészen enyhe füstmérgezést kaptam. :D De ne szaladjunk ennyire előre!

A hivatalos Abschiedsabend hétfőn volt, amikor is egy kocsmában gyűltünk össze jó páran. Indulás előtt találkoztam a lépcsőházamban üldögélő Hadirral. Kérdeztem tőle, hogy nem-e akar jönni esetleg. De mit csinálna ő ott - kérdezte. Mondom, beszélgethetnél a többiekkel, mint bárki más. :D Aztán végül úgy döntött nem jön, mert lehet, hogy 11-ig is maradunk (mondtam neki persze, hogy akkor jön el, amikor akar, de akkor meg egyedül kellett volna hazajönnie...) és ott az emberek alkoholt isznak. Jelentem egy maracuyalevet ittam összesen, de csak mert a Whisky Cola aranyárban volt. :)
A búcsúpartin semmi különleges nem volt, beszélgettünk, fényképeket csináltunk és éjfél körül mindenki haza is ment. Hadiron kívül egyébként mindenki nagyon jól érezte magát a kurzus alatt. :)

Kedden még délelőtt volt egy óránk. Először megkaptuk a bizonyítványokat. Én 1,0-t értem el és ezzel a C1 szintet. Az óra második felében már csak játszottunk, ahol természetesen mindent meg is nyertünk. :D

Kedd este Magda még benézett hozzám ellenőrizni, hogy rendben van-e a szoba. Ezután tartottunk még egy nem hivatalos búcsúbulit Ninnánál (dán csajszi) szigorúan csendben és 11-ig, mert ők saját lakásban laknak és szeretnének jóban maradni a szomszédokkal. :) Ninna csinált vacsit, valami dán fasírt volt. Ez egyébként semmiben nem különbözött az egyéb más fasírtoktól (na persze, nem a magyartól...). Délben még utoljára jól belaktam a menzán (Schnitzel, röszti, répa, karamellpuding), ahol megint csak 3,4 €-t fizettem mindezért. :D

Este szomorú búcsút vettünk egymástól és ki-ki ment a saját útjára. Akik nem mentek másnap korán, ők meg diszkóba.
Szerdán 4:30-kor keltem, hogy befejezzem még a pakolást. A bőrönd lezárása egészen egyszerűen ment. A kulcsot végül leadtam Harrietnek, a kauciót lerendeztük egymás között.
Az utazás ismét "kalandos" volt. 40 kiló cuccal egyértelmű volt, hogy buszozok az állomásig, ám mikor át kellett volna szállnom, kiderült, hogy az a buszmegálló ideiglenesen megszűnt. Így gyalogolhattam még egy jó darabig az állomásig, ami ennyi cuccal elég lehetetlennek tűnt. Mindezt persze szakadó esőben.
A vonatomat végül is elértem, csakúgy mint a csatlakozást Frankfurtban. A problémák Nürnbergben kezdődtek, ahol bemondták, hogy innentől kerülőúton megyünk Münchenbe, mert egy alagútban áramszünet van. Az egyórás utat másfélórás késéssel sikerült megtennünk, mert a kerülőúton még pályaépítési munkák is voltak. Olyan illúzióromboló egyébként egy hússzal döcögő ICE. A müncheni csatlakozást természetesen lekéstem. Bementem a dbahn irodájába új jegyekért; bécsi átszállással volt aznap még egy vonat. Most azt kívánom, bárcsak ne lett volna. Bécsig a RailJet még oké volt, bár az ICE után nyilvánvaló színvonalcsökkenést éreztem. Bécsből viszont a Bukarestbe tartó Dacia vonatra szálltam át, ami komolyan rémálmaim netovábbja. Valahogy nem fér a fejembe, hogy a 21. század Európai Uniójába még ilyen vonatok közlekedhetnek. :S
Végülis kb. negyed óra késéssel 11 körül megérkeztem Kelenföldre. Most itthon vagyok és írok. Az elmúlt hónapban készült képeimet itt fogjátok megtalálni, das dauert noch...

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta a blogomat! :)