Sziasztok!
Péntek délután hagytam abba a történetemet, lássuk mi történt azóta.
Ma csak háromszor áztam bőrig, ami előrelépés a tegnapi tízhez képest. És most, hogy egy órája becsuktam az ablakot és felvettem a pulóvert, már nem is fázom... Egész kezdem megszokni az esőt. Csak ne lenne ilyen hideg mellé.
Szóval péntek. Annyi minden történt mostanában, hogy nem is emlékszem, mit csináltam péntek este. Feltehetően itt ültem a gép előtt, majd szándékoztam kialudni magam a másnapi kirándulás miatt. A hiba akkor csúszott a gépezetbe, mikor a soha nem látott német lakótárs és barátosnője fél 5 körül hazaérkezett egy partiról. Szerintem a ricsajra, amit csaptak az egész Kastanienweg felébredt. Esélyem sem volt tovább aludni, így némileg ingerülten, de leginkább fáradtan érkeztem reggel a buszhoz. Külön öröm volt, hogy még fél órát várni kellett a busz érkezéséig, mindezt szélben és kb. 10 fokban. Reméltük, hogy mire Maastrichtba érünk némileg jobb idő lesz.
Mielőtt kiszálltunk a buszból a kísérők felhívták a figyelmet, hogy ha valaki valami illegálisra vágyik, akkor azt helyben legyen szíves elfogyasztani, mert kifelé ezen okból kifolyólag ellenőrzik a határon a buszokat. :D
Maastricht nagyon szép volt, nekem jobban tetszett, mint Aachen. Aachenben igazából csak a dóm van meg a városháza, mint szép épületek. Maastrichtban egy csomó mindent lehetett nézni. Hogy pontosan miket, azt nem tudom felsorolni, mert a kísérőink is csak néhány előre kinyomtatott mondatot olvastak fel, azt is csak azt hallotta, aki közvetlenül mellettük állt. Eme közös séta egy óráig sem tartott szerintem, aztán szabad program következett. Kezdetben Ninnával és Nilssel (dánok), Mirzoval, Brian-nel, Harriettel, Alexanderrel, aki Szása :), Olgával, Noémivel egy Shönhon nevű tajvani sráccal és egy iráni lánnyal, akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét voltam. Úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit, de az éttermek kb. másfélszer olyan drágák voltak mint Aachenben. Végülis beültünk egy helyre a helyi felső rakparton. A többség úgy volt vele, hogyha már itt vagyunk mégse pizzát együnk, így Harriet megkérdezte a pincér lányt, hogy milyen holland specialitást ajánl, aki a krokettet említette, mint nemzeti eledelt. Egészen idáig azt hittem, hogy a krokett = krumpli, de kiderült, hogy mégsem. :D Volt húsos, sajtos és garnélás. Én a sajtosan választottam, hozzá sült krumpli volt és majonéz. A képeket még mindig lusta vagyok feltölteni, de a kaját (is) dokumentáltam. Tulajdonképpen nem volt rossz, ám ha nem tudom mit eszem, nem mondtam volna meg, hogy sajt.
Kaja után felmásztunk a St. Janskirche tornyába. Igen szeles volt odafent, de a kilátás miatt abszolút megérte az a sok csigalépcső. Ezután össze-vissza mászkáltunk a városban, immár a dánok nélkül. Kísérőnk is akadt, az iráni csajszi egyik helyi barátja személyében. :) Négy órakor Harriet, Olga és Noémi hajóra szálltak, én a maradék négy sráccal átsétáltam a túlpartra. Ott még megnéztünk egy templomot, majd visszafelé jövet leváltam tőlük, mert még shoppingolni akartam egy kicsit. Mikor végre megláttam a leendő új papucsomat egy kirakatban, a boltos becsukta előttem az ajtót, hogy sorry, zárunk. Micsoda pofátlanság 5 órakor (egyébként is volt még két perc...) bezárni. Végül nem vettem semmit és még jól el is tévedtem, így a maradék időben a visszautat kerestem. :) 6-kor indultunk vissza Aachenbe.
Itt tennék egy kis kitérőt. Órán még mindig a kommunikáció a téma. Felelevenítettük, hogy kommunikálni nem csak szóban és írásban lehet. A tanárnő első példaként Hadirt hozta, akire ha ránézünk, anélkül, hogy megszólalna már egy csomó mindent tudunk a fejkendője miatt. Aztán mesélt egy ellenpéldát is, miszerint az előző kiránduláson volt egy lány totál kivágott felsőben, akiről utóbb kiderült, hogy iráni, mégsem úgy nézett ki, mint Hadir. Szóval az öltözködés néha megtévesztő. :)
Visszatérve Maastrichthoz. Brian a buszon egy lány mellett ült, akit idáig nem ismertünk. Feltételeztem, hogy amerikai, mert olyan kedélyesen elbeszélgettek angolul. Aztán a városban a csajszi csapódott a társaságunkhoz. Kiderült, hogy ő az ominózus iráni lány. :D Abszolút európai viselkedéssel és öltözködéssel megáldva. Azonkívül, hogy ő sem eszik húst, totál normális volt. :) Modern, közvetlen, érdeklődő. Most Aachenben tanul németet, mert itt szeretne dolgozni radiológusként. Egyébként Dubaiban tanul, és tök örült nekem, hogy magyar vagyok, mert ő is élt egy fél évet Budapesten. A Semmelweisre járt 2004 környékén. Egy csomó dolgot tudott magyarul mondani. :) Mondta, hogy legközelebb augusztusban jön Budapestre meglátogatni a barátait.
A koliba hazafelé jövet megbeszéltük, hogy este átmegyünk még Noémihez. Heten voltunk; a két ukrán, Brian, Harriet, Olga, Noémi és én. Tabut játszottunk németül, ahol természetesen nyertünk. :D Igyekeztem nem sokáig maradni, de végül majdnem éjfél volt, mire hazaértem. Ja, Noémi itt lakik a szomszéd házban. :)
Folytatás hamarosan a vasárnappal. :)
