Sziasztok!
Ma ismét felporszívóztam tüntetőleg a lakás egy részét, most pedig pihenésképpen írok néhány új sztorit.
Szerda reggel szokás szerint iskola volt. A szavakat játékos módon kérdezte ki a tanár. Két csoportra osztotta a társaságot, majd az egyik csapattag hátára csipeszelt egy szót. A csapat többi tagjának el kellett magyarázni ezt a szót, mint az Activity-ben, és akinek a hátán volt a szó, ki kellett találni. A másik csapat közel 4 perc alatt találta ki az összes szót, majd a mi csoportunkból én jelentkeztem kiállni középre, mert a többiekből - Harriettől eltekintve - nem nagyon néztem ki, hogy megtanulták a szavakat, így jelentősen rontották volna az esélyeinket, ha betűnként kell elmagyarázni valamit. A játékot végül megnyertük, három perc alatti idővel. :D
Délben elkísértem a többieket a menzára. Kiderült, hogy a menza nem egészen ott van, ahol gondoltam, sőt minden nap elmegyek előtte suliba menet. :) Mivel volt nálam kaja, nem ettem ott semmit, de leültünk egy asztalhoz a többiekkel. Brian szóba elegyedett a mellettünk ülő afrikai lánnyal. Mondta, hogy Zimbabwéből származik, de 4 éve Németországban él. Megdicsértem, hogy ehhez képest meglepően jól beszél németül; semmi akcentusa nem volt. Mondta, hogy ez valószínűleg amiatt lehet, mert az apukája német. Majd megkérdezte, hogy én honnan jövök. Mondtam, hogy ich komme aus Ungarn. Erre ő: sajnos magyarul csak annyit tudok, hogy koszonom szépen és jonapot. Rendesen meglepődtem, kérdeztem is, hogy ezt mégis honnan. Azt válaszolta, hogy a nagypapája félig magyar. :)
Érdekes statisztikai feladat, hogy mi az esélye annak, hogy találkozol Németországban egy zimbabwei csajjal, aki történetesen tud valamennyit magyarul. :D
Mivel a menzán kilométeres sort állt, negyed óra késéssel érkeztünk a délutáni órára. Semmiről nem maradtunk le mondjuk, öt német könyvről beszélgettünk, amiből film is készült, én egyet sem ismertem belőlük előtte.
Az esti program közös kocsmázás volt. Szerencsére az emberek többsége a mi csoportunkból volt, szóval tudtunk németül beszélgetni, így én is tök jól elvoltam. A kedd esti bulit 10 perc után hagytam ott, mert mindenki angolul, spanyolul vagy szerbül beszélt. De tegnap jó volt. :)
Ma este mozi és diszkó van a programban, ezeket is kihagyom és inkább egy CS-találkozóra megyek.
Ma ismét új tanárunk volt, ismét bemutatkoztunk. :S Ezután a kommunikáció témáját vettük elő, a sok nyelvészre nézve elég égő volt szerintem, hogy a kommunikáció definícióját (kb. a kilencedikes nyelvtankönyvben volt), csak én tudtam. A téma nem volt túl izgi, valamint a tanár szerintem nincs tisztában egészen a képességeinkkel, mert olyan lassan beszélt egész órán, hogy alig győztem ásítozni. Az óra második felében ismét nem csináltunk semmit, arról beszélt a tanár, hogy van lehetőség letenni itt a DSH vizsgát. Jó, vannak néhányan, akik Németországban szeretnék csinálni a master képzést, őket talán érdekelhette a téma, de a többség számára teljesen érdektelen volt. Úgy mentünk ki óráról, hogy ma sem tanultunk semmit. Szinte visszasírom a Funktionsverbefügéket.
Délutáni óra ma nem volt, így nyugodtan tudtunk ebédelni menni. Elkövettem azt a hibát, mint anno Dénes a Schnitzel-lel, hogy elképzeltem a Tomatensuppé-mat fini paradicsomlevesként. :S Pozitív, hogy csak 50 centbe került. Ezért azért otthon semmilyen paradicsomlevest nem kapok.
Kostas és Alexander vettek jegyet a Hamupipőke c. operára. Tudták, hogy a színház engem is érdekelhet, így Kostas megmutatta a jegyét. 8 euróért lehet venni diákjegyet, igaz az emelet utolsó sorába. A jegyre rá volt írva, hogy Musikalische Leiter: Péter Halász. Így, ékezetekkel. Mondtam Kostasnak, hogy tuti magyar. :) Most jobban utánanézve, ő lesz a karmester. Gyanítom, hogy ezeket a posztokat nem fizetik olyan rosszul mint nálunk, mert olvastam a héten, hogy a wiesbadeni színházba is egy magyart vettek fel zeneigazgatónak.
Ja, holnap este Bartók lesz az egyetemen. Lehet, hogy elsétálok, az nincs olyan vészesen messze, és amúgy is kíváncsi vagyok a főépületre belülről is. Kívülről nem annyira szép mint a BME. Aztán rá kell pihenni a szombati kirándulásra.
Eszembe jutott még egy sztori, amiről írni akartam. A kurzus résztvevőinek kb. a felét az oroszok meg a mindenféle szovjet utódállamok népei teszik ki, akik szemlátomást jól elvannak egymás között. Naivan feltételeztem, hogy túl nagy kulturális különbségek sem lehetnek, de ez kb. akkora hiba volt, mint Budapestet Bukaresttel összekeverni. :) Tegnap a menzán nem tudtam mire vélni, hogy az üzbég srác (az egyszerűség kedvéért hívjuk őt M.-nek, egyébként Mirzohid) sült krumplit eszik kifőtt tésztával. Aztán megkaptam a választ, hogy hús van a krumplihoz, ami pedig lehet, hogy disznó, és ezt tiltja a vallása. (A húsról utóbb kiderült, hogy valami olajban kisütött bundás krumpli volt...) Este M. megette az egyik dán lány maradék pizzáját, a gombákat gondosan különválogatva. Mondtam, hogy oké, hogy én nem szeretem a gombát, de neked mi a bajod vele. Kiderült, hogy azt is tiltja a vallás, csakúgy mint az alkoholt (a sört nem...) és a dohányzást. Szóval nem minden "orosz" orosz ortodox. M. mondta, hogy Üzbegisztán népességének a 93 %-a iszlám vallású, síita vagy szunnita. Ő a "kevésbé" szigorú irányzathoz tartozik. A következő másfél órában valószínűleg hülyébbnél hülyébb kérdéseket tettünk fel neki a témában, amit mindenki (még az orosz Maria is) megdöbbenten hallgatott. Hogyha történelem könyvekben olvasok bizonyos dolgokat, amiket mesélt, még azt mondom elmegy, mert sötét középkor, etc. De hogy a 21. században! Szóval hihetetlen. Ami világossá vált, hogy lakótársnak mégiscsak jobb lenne egy iszlám valaki, mintsem a kínaiak meg az afrikaiak, mert M. is kifogásolta a koszos lakást, amiben így nem lehet imádkozni, mert nem elég tiszta.
Az egyiptomi csajszi jött az első héten mindig fáradtan órára, mindenkinek feltűnt, hogy egész órán a padon fekszik, támasztja a fejét vagy ásítozik. Kiderült, hogy azért ilyen fáradt, mert minden nap ötkor kell kelnie imádkozni. Szóval a tegnapi tanulsága, hogy tökéletesen elégedettek lehetünk a kis vallástalan közép-európai életünkkel, amíg nem kell azon morfondíroznunk, hogy hány birkát ér a lányunk.
